VEKE-eke

avagy: szívélyes üdvözlet agresszív kerékpárosoktól

Tragikus közlekedési bűncselekmény történt Budapesten, amely igencsak fölháborította a közvélemény jóérzésű többségét. A hivatalos reakciók is korrektek voltak, ám akadt egy civil szervezet, akikből a történtek egészen elképesztően alpári reakciót váltottak ki. Ez a civil szervezet ekézni kezdett más, felelősen dolgozó civil szervezeteket, őket/minket, a közlekedés biztonságáért dolgozó civileket téve felelőssé a bekövetkezett közlekedési bűncselekményért.

Mivel egyesületünk nagyon sokat dolgozott azért, hogy a néhány miskolci buszsáv kerékpározható legyen, megszólítva érezzük magunkat.

A VEKE szavai elgondolkodtató, súlyos szavak. Ám baj van velük.
Az, hogy szakmaiatlanok, és idejétmúlt gondolkodást tükröznek. (Nem tudjuk, hogyan választották ki logójukat, de azért szeretnénk remélni, hogy a logóban virító matuzsálemi korú villamos nem nézeteik korszerűségére vonatkozó utalás.)
Előre bocsátjuk: nem a konkrét esethez szeretnénk hozzászólni, azért sem, mert ehhez hiányzik a helyismeretünk, és a gázolással kapcsolatos részleteket sem ismerjük pontosan. Folyik a rendőrségi nyomozás, bízunk abban, hogy sikerül korrekt eljárásban feltárni a részleteket, és a rendőrségi, valamint az ügyészségi, bírósági eljárás eredményeként a vétkes megkapja megérdemelt büntetését.
A VEKE azonban egy olyan esetből, amelyről semmilyen eddig ismertté vált körülmény nem támasztja alá, hogy ne egyedi, rendkívüli, kivételes eset lenne, rendszerszintű, ráadásul helytelen következtetéseket vont le, és olyan komolytalan, felelőtlen kinyilatkoztatást tett, amely nem szolgálja a városi közlekedés fejlődésének, fenntarthatóvá válásának ügyét.
Nekünk ezzel van vitánk.

Az esetről számos hírportál és blog is beszámolt. Elég általános volt, hogy a szerzők jobbulást kívántak a sérültnek, a VEKE hivatkozott közleményében ilyesmit nem találtunk.
Függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye az okokról, az tény, hogy itt egy közlekedő ember nagyon súlyosan megsérült.
Értékrend kérdése, hogy valakinek szempont-e a sérült gyógyulása, nem láttuk, hogy a VEKE kinyilvánította volna, hogy neki igen. Ő dolguk.
Nekünk viszont fontos, ezért mielőtt elmondanánk véleményünket, innen is kívánjuk a sérült kerékpáros mielőbbi gyógyulását.

A következőkben az úgynevezett kerékpároslobbi minősítését, ekézését figyelmen kívül hagyva, a közös használatú sávokról összehordott eszmefuttatást szántjuk keresztbe.

A nemzetközi gyakorlatban a közös használatú autóbusz- és kerékpár forgalmi sávok (sőt, a közös használatú villamospálya) teljesen elfogadott, és a mindennapokban jól bevált forgalomszervezési megoldások.
Magyarország ebben is sokéves lemaradással kullog a világ fejlettebb országai után.

És igen, nemcsak a külföldi, és a külfölddel lépést tartani képes hazai szakemberek, hanem az agresszív kerékpároslobbi szerint is nem ritkán szükséges dolog buszsávban tekerni.

Ha a VEKE nem érti, hogy miért, akkor szóljon, kérdezzen. Szívesen segítünk, válaszolunk.
Előtte persze jó lenne, ha tisztázni tudnák magukban, hogy egyáltalán kiket akarnak és kiket képesek képviselni.

A VEKE pontos, teljes neve: Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület.
Nem hisszük, hogy különösebb szakértelem szükséges annak belátására, hogy a városi közlekedés fogalma alatt a huszonegyedik században nem csupán a közösségi közlekedést értjük. Hanem a gyalogosan, a kerékpárral közlekedőket, de még a gépjárművel egyénileg közlekedőket is. Ha a VEKE a saját teljes nevét komolyan gondolta, akkor bizony föl kellene vállalnia többek között a kerékpárral közlekedőket is, legalább annyira, hogy képes legyen a létezésüket elviselni -- vagy nem pontos, nem őszinte a neve. Ehhez először is legalább alapszinten érteni kéne a kerékpáros közlekedést, sőt, a közlekedés egészét mint működő rendszert.
Megnyilvánulásukból ítélve úgy tűnik, ez ma még nem megy.

Azután, ha tényleg van némi szakmaiság, a közlekedés teljes rendszerét vizsgálva el kellene jutni annak felismeréséig, hogy nem csupán egy-egy modalitásban gondolkodunk, hanem egész rendszerben.
Ahogy tesszük ezt mi, szívesen ekézett agresszív kerékpárosok. Amikor azt mondjuk, hogy nem kellene az embereket az általuk éppen választott közlekedési mód alapján beskatulyázni, hanem lehetőséget kell adni mindenki számára a szabad módválasztásra. És a köz, mindannyiunk érdekében előnyben szükséges részesíteni a fenntartható közlekedési módokat, amely fogalom viszont nem szűkíthető le a közösségi közlekedésre, hiszen a legfenntarthatóbb közlekedési mód a gyaloglás, és a köz számára a közösségi közlekedéssel összemérhető hasznosságú a kerékpározás is.

Akinek tehát őszintén az élhető város a célja, ahol a közlekedés fenntartható módon van megszervezve, az a fenntartható modalitások mindegyikéért kiáll.
Ahogy teszik ezt például az agresszív kerékpárosok. Amikor városunk fenntartható mobilitási terve (SUMP) készült, mi kiálltunk a közösségi közlekedés mellett (is), például, amikor jeleztük, hogy nem jó az a gyakorlat, amikor a közösségi közlekedés tarifái a parkolási díjaknál nagyobb ütemben nőnek. Vagy amikor a CNG flotta beszerzése mellett foglaltunk állást -- hogy a közösségi közlekedés valóban zöld legyen, valóban környezetbarát, ne pedig a városi levegő legnagyobb elmocskolója, hiszen ma városaink PM szennyezésében drámai arányokat ér el a végletesen elavult dízelbuszok által kiokádott korom.

A fenntartható városi közlekedés kulcselemei a közösségi közlekedés ÉS a kerékpár, VALAMINT a kettő előnyeinek szinergiáját kínáló közbringa.
Különösen fontos ezen elemek és a motorizált egyéni közlekedés egymással való szabad kombinálhatósága.
Hogy mindenki mindig az adott úti céljának megfelelően választhassa meg az éppen optimális közlekedési módot, vagy módokat, ha utazási láncban, intermodálisan célszerű valahová eljutni.
Nem lehet modern és jól szervezett annak a városnak a közlekedése, ahol nagyobb területek feltáratlanok közösségi közlekedéssel, vagy ahol nincs biztosítva minden úti cél biztonságos és versenyképes elérhetősége kerékpárral.

A XXI. századra az autogerechte Stadt ostoba tévútjától messzire jutottunk. Ma már nem arról szól, nem is szólhat arról a városi közlekedés fejlesztése, hogy házakat, épített környezetünket, akár műemlékeket dózerolunk el azért, hogy nagyobb felület jusson közlekedésre. Ma már az épített környezet megóvása mellett alapvetően a meglévő, közlekedésre szolgáló felületeken képzeljük el a forgalom lebonyolítását -- nyilván újraszervezve.

Lehet, ezt a VEKE nem tudja. Pedig nem bonyolult, tudták már ezt a régi öregek is, nem véletlen a mondás: "Sok jó ember kis helyen is megfér."
A VEKE által ekézett agresszív kerékpáros lobbi elfogadja a régi öregek tanácsát, és nem kiszorítani kíván.
Úgy gondoljuk, hogy a meglévő felületeken is el lehet férni, ha azokat ésszerűen és igazságosan használjuk.
Alap, hogy minden fenntartható közlekedési módnak mindenhol biztosítani kell a biztonságos és kerülőutaktól mentes közlekedési lehetőséget.
Alap, hogy a járműközlekedés érdekében nem vehetők el gyalogos felületek.

Pontatlanul fogalmaz a VEKE: ahogy fentebb említettük, autóbusz forgalmi sávban tekerni nem jó dolog, nem is rossz, hanem bizonyos esetekben elkerülhetetlen.
A városi közlekedésben a tervezőket leginkább a kötöttségek korlátozzák. Így nevezik azt, amikor nem áll rendelkezésre elegendő hely, nem elég széles az adott utca ahhoz, hogy minden közlekedési mód számára elkülönített közlekedési felületeket alakítsanak ki (ami egyébként nem is mindig indokolt, de ez már külön, hosszabb történet). Közlekedni mindig, mindenhol kell, ezért valahogyan az ilyen helyzeteket is kezelni kell.
Erre szolgáló megoldás a közös használatú sáv (hiszen szélesebb keresztmetszet esetén akár önálló kerékpársáv is létesülhetne a buszsáv mellett).
A közös használatú sáv alapelve a fenntartható közlekedési módok előnyben részesítése.
Nyilvánvalóan nem a nagyobb csúcssebesség elérése az alapvető cél, hanem a motorizált egyéni közlekedést jellemző torlódásoktól való mentesítés, ezáltal az eljutási idő csökkentése az átlagsebesség növekedése által.
A közös használatú sávokra vonatkozó alapvető tudnivalókat érthetően foglalja össze a Magyar Kerékpárosklub cikke. (A Magyar Kerékpárosklub számos, a VEKE-megnyilvánulás alapján fölmerülő kérdésre választ ad, ezeket nem szeretnénk ismételni.)

Szögezzük le: közös használatú autóbusz és kerékpár forgalmi sávra ott van szükség, ahol biztosítani kell a közösségi közlekedés előnyben részesítését, de a kerékpáros közlekedés megoldására a kerékpárosok buszsávban vezetése helyett más megnyugtató lehetőség nincs.
Gyorsan szögezzük le azt is, hogy nem megoldás a kerékpáros közlekedésre az, ha az amúgy sem túl széles járdából sárga festékkel leválasztanak egy felületet a bringások számára, különösen ha ez úgy történik, hogy a gyalogos felületen még egy babakocsi sem fér el.

Az ilyen szakaszokon közlekedő autóbuszok menetrendjét is ugyanúgy kell szerkeszteni, mint a bárhol másutt közlekedőkét: vagyis az adott szakasz jellemző forgalmi viszonyainak, a gyakorlatban realizálható sebességértékek figyelembe vételével.
Ez a közösségi közlekedési társaság dolga, ez a sáv többi jogszerű használójára nem is tartozik.

A kérdés már csak az, hogy mi legyen akkor, ha a buszsávra ugyan szükség lenne, azonban a buszsáv kijelölésével az adott útszakaszon a biztonságos kerékpározhatóság ellehetetlenülne, ám a buszsáv adottságai nem kedveznek a közös használatnak?

A VEKE szerint egyszerű a képlet: a kerékpárosokat nem kell beengedni a buszsávba. Hogy akkor hol közlekedjenek? Erre nem láttuk a VEKE válaszát.
Attól tartunk, ebben a VEKE fordítva ül a lovon.

Látjuk a német példán is: itt valami súlyos aránytévesztés van. A kérdés az, hogy mi fontosabb: ha egy közlekedési mód (jelesül: a kerékpározás) egy adott szakaszon teljesen ellehetetlenül, vagy ha egy másik -- mégoly fontos -- közlekedési mód feltételei nem javulnak a kívánt mértékben?
Amennyiben a VEKE szerint bármely buszsávban a kerékpáros közlekedés nem biztonságos, tegyenek mellé megfelelő megoldási javaslatot is a kerékpárosok buszsávon kívüli, biztonságos és versenyképes vezetésére, vagy ha ilyet nem látnak, adják fel a buszsávot.

Vajon miért?
Vajon miért ekézi a VEKE a kerékpárosokat, hiszen még a buszsávokért is az agresszív kerékpárosoknak kell fellépniük?

Ezt nem tudni.
Egy biztos: nem láttuk, hogy a VEKE hány embert képes mozgósítani, akár újabb buszsávok érdekében.
A VEKE által lenézett agresszív kerékpárosok a fővárosban százezres tömeget is tudtak mozgósítani, ennyien álltak ki a legnagyobb CM-en a városi kerékpározás mellett, de a vidéki városokban is általános a néhány száztól néhány ezerig terjedő résztvevő.
Pedig a közösségi közlekedést tényleg többen használják, mint ahányan kerékpároznak.

Persze lehetne mindez másképp is, lehetne közösen dolgozni közös célok érdekében, ahogy erre már volt is példa.
Kedves VEKE, nem biztos, hogy ehhez a potenciális partnerek ekézésén át vezet az út.