A kampányidőszakok kezdetével mindig várakozva veszem kezembe a számtalan politikai szórólapot és a néhány számot megélő politikai "hírlevelet" és "magazint". No nem mintha egyetértenék a papír ezirányú pocséklásával (a legtöbb ilyen kiadvány már ránézésre sem újrahasznosított papírból készül) — morbid kíváncsiságom oka, hogy szinte minden ilyen termék küszködve igyekszik megfogni valahol az "élhető város" és a "fenntartható város" koncepcióját egészében, vagy valamely részleten keresztül; több-kevesebb sikerrel.
A múlt heti termésből szemezgetve nagy várakozásra adott okot az egyik képviselőjelölt hírlevele, egészen pontosan annak "Hóakadályok és légszennyezés" című, "Télen, hidegben is legyen élhető, közlekedhető Miskolc! Legyen tisztább a levegő!" alcímmel ellátott írása. Az alcím alapján háromszoros "Legyen!"-t kiáltottam, de lelkesedésem csakhamar egészen eltűnt, az írás felénél pedig ismét csak rá kellett jönnöm, hogy
- a politika még mindig nem érti az összefüggéseket, vagy
- minden tényleges összefüggés csak egy újabb áldozat a politikai populizmus oltárán.
Vegyük sorra ugyanis a fent elmített írás kulcsgondolatait:
- "hókáosz" alakult ki 2017 januárjában Miskolcon;
- a városvezetésnek és a Városgazdának közel sem sikerült kielégítően kezelnie a helyzetet (lásd még: "hókáosz");
- a parkolók jelentős része használhatatlan volt;
- az erre hivatott testület azonban továbbra is parkolódíjat szedett, hovatovább megbüntette azokat, akik szabálytalanul parkoltak, mert a hókupacok miatt nem tudtak szabályosan várakozni;
- bezzeg Nyíregyháza, ahol rögtön ingyenessé tették a parkolást a "hókáosz" miatt;
- Miskolcon erre csak öt nap múlva került sor, akkor is csak [politikus] és [párt] nyomásának hatására;
- télen hatalmas a szmog a városban;
- 2016-2017 telén többször is Miskolc volt az ország legszennyezettebb levegőjű települése;
- [politikus] szerint olyan intézkedésekre van szükség, amelyek hosszú távon is garantálják a jobb levegőminőséget;
- [politikus] ennek megfelelően már egy kazal javaslatot benyújtott.
Ha a cikk két témája közti kontraszt miatt a fejedet fogod, nem vagy egyedül. Pontosan így reagáltam én is olvasás közben. Sikerült tudniillik teljességgel megkerülni a cikk két alapvető állítása közti ok-okozati összefüggést.
Lássuk, mire gondolok.
Kétségtelen, hogy mondott "hókáosz" kialakult, ahogyan az is, hogy sem a város, sem pedig a Városgazda nem állt a helyzet magaslatán. Télen gyakran esik a hó, a hóval pedig kezdeni kell valamit — ez alapvető népi bölcsesség, mégis szinte minden évben megélünk ilyen napokat (annak ellenére, hogy minden év októberében-novemberében elhangzik a híres-hírhedt "felkészültünk a télre" mondat). [Politikus] első hibája itt, hogy számára
"hókáosz" = "parkolási nehézségek".
Mindannyian emlékszünk erre a télre, a gyalogosok és a kerékpárosok kiváltképp. A Kerékpáros Miskolc Egyesület még felmérést is készített a kerékpáros infrastruktúra karbantartottságáról: a "hókáosz" apropójából (is) végzett felmérés eredményét "Kriminális, használhatatlan, igénytelen, szégyen és gyalázat, elérhetetlen, eltakarítatlan, ijesztő — ilyennek ítéltétek a miskolci kerékpárutak téli takarítását" címmel tettük közzé. Szintén tény, hogy a gyalogosok is hasonló állapotokkal szembesültek.
A mérleg egyik serpenyőjében tehát a letakarítatlan parkolók vannak, amelyek megakadályozzák a belvárosba személygépjárművel beközlekedők nyugodt és stresszmentes parkolását, a másik serpenyőben pedig a balesetveszélyes, közlekedhetetlen gyalogos és kerékpáros infrastruktúra, amely nem a nyugalomra és a sztressz-szintre veszélyes, hanem a testi épségre és az emberéletre. Hogy [politikus] számára miért az első serpenyő felé billent a mérleg — ki tudja. Ahogy az is érthetetlen, hogy [politikus] a helyzet megoldását miért az ingyenes parkolásban, miért nem például az ingyenes tömegközlekedésben látta. Így ahelyett, hogy a Városgazda gőzerővel nekiesett volna a belvárosi parkolók megtisztításának, kapacitását teljes egészében a testi épségre és emberéletre is veszélyes gyalogos és kerékpáros infrastruktúra síkmentesítésére fordíthatta volna.
Furcsa továbbá, hogy [politikus] egyértelműen kiáll a tiltott helyen várakozók mellett. Az ilyen tiltott helyen várakozók kényszerítik ugyanis a gyalogosokat arra, hogy - más megoldás híján, hiszen a parkoló autó elállja a zebrát, a járdát stb. - hóbuckákon gázoljanak át, jégen korcsolyázzanak, szatyorral, gyerekkel, babakocsival, kerekesszékkel. Feltartják vagy késleltetik a közösségi közlekedés járműveit, még tovább fokozva a "hókáoszt". Pusztán azért, mert nekik elidegeníthetetlen joguk parkolni, ha a parkolóban nem megy, hát ott, ahol tudnak. Nem tudom, [politikus] pontosan mire gondolt, amikor eldöntötte, hogy a védtelen- és tömegközlekedők helyett a "tahó parkolók" pártjára áll. Ahogyan azt sem tudom, mire gondolt, amikor az igyenes belvárosi parkolás fegyvertényét egy olyan írásban tárgyalja, melynek második fele az egyre romló miskolci levegőminőséggel foglalkozik.
Tényleg kíváncsi lennék arra a gondolatmenetre, amely egy tető alá hozta az ingyenes parkolást és a rossz légminőség feletti szorongást. Az Egyesület számtalan fórumon és számtalanszor kifejtette, hogy az olcsó - adott esetben: ingyenes - parkolás ösztönzőként hat, melynek hatására mind több és több ember választja napi közlekedésre a személyautót, hiszen a parkolási költségek nem jelentenek jelentős többletterhet. A képlet innentől kezdve nem bonyolult: a közösségi közlekedés járművei (kihasználtságuktól függetlenül) mindenképpen közlekednek a város útjain, így minden egyes személyautó ezen felül jelent plusz környezeti terhelést.
[Politikus] akár jó végéről is megfoghatta volna a történet fonalát: a "hókáosz" során az ingyenes tömegközlekedés szorgalmazása az ingyenes parkolás helyett
- kapacitást szabadított volna fel a védtelen- és tömegközlekedők által használt infrastruktúra síktalanítására,
- a közösségi közlekedés felé terelhette volna a város lakóit, ezáltal
- a környezeti értelemben amúgy is legterheltebb téli hónapokban jelentős levegőminőség-javulást eredményezhetett volna.
Ezen a ponton pedig már csak tippelni merek: lehet, hogy [politikus] a saját közlekedési és parkolási szokásait veszi alapul, amikor "élhetőségről" és "közlekedhetőségről" ír? Neki is csupán azt a tanácsot tudnám adni, amit a (jelen- és mindenkori) városvezetésnek: a "közlekedhetőség" nem az "autózhatóság" szinonímája. A közösségi közlekedés, a gyaloglás, a kerékpározás és a személyautó-forgalom mind a közlekedésnek nevezett komplex egész részei. Súlyos hiba - és a jövőre nézve nem túl biztató - ennek csupán egy (és valljuk be őszintén: a környezeti terhelést tekintve leginkább káros) szeletét előtérbe helyezni, hiszen - amint az előbbiekből is kiderült - ez mindenképp a többi összetevő kárára szolgál.
Az "élhetőség" minden városlakó elvitathatatlan joga. Nem csupán azoknak, akik úgy élnek, hogy parkolnak és úgy élnek, hogy ott parkolnak, ahol csak tudnak. A babakocsisoké, az időseké és a kerekesszékeseké, a kerékpárosoké és a közösségi közlekedésben részt vevőké is, akik mind élni és boldogulni és közlekedni próbálnak Miskolcon — ám az ilyen, összefüggéseket nem látó városfejlesztési politika miatt erre egyre kevesebb lehetőségük van.