A web.de hasábjain Andrea Reidl karácsony előtt készített interjút a neves német kutatóval, Stefan Gösslinggel. A riportban a közlekedési kutató az SUV-k növekvő dominanciájáról beszél, és arról, hogy hogyan eredményeznek agresszív vezetést a közlekedésben a félelmek, hatást gyakorolva az autóvásárlásra is.
Az interjú alapvetően a németországi (és USA-beli) viszonyokkal foglalkozik, de számunkra is vannak tanulságai, ezért fordítottuk le, és tesszük közkinccsé magyar nyelven. Előre szólunk: TLDR, mégis megéri végigolvasni.
A jövő autója a tank – legalábbis, ha Elon Muskon múlik. December elején szállították le az első tulajdonosoknak az első Cybertruckokat, más néven Cyberbeasteket: három tonnás pick up tankokat, amelyek állítólag lövedékállóak, és – ahogy maga Musk fogalmazott – kibírják az apokalipszist is. A közlekedési szakértők úgy látják, hogy a Cyberbeast ütközés esetén a közúti forgalomban mindenkire, aki nem ül benne, súlyosan veszélyes.
Stefan Gössling közlekedéstudományi kutatót nyugtalanítja az autó dizájnja. Mint Az autók pszichológiája című könyv szerzője mondja: "Az autók visszatükrözik a társadalom állapotát." Ilyen időkben, amikor a különböző válságok, például a koronavírus-járvány, a háborúk és a klímaválság sokakat elbizonytalanítanak, az autó egyre inkább védőpajzsként működik.
Andrea Reidl: Elon Musk a jövő autójaként mutatta be a Cyberbeastjét. Amely éles szélei és a hiányzó gyűrődési zóna hiánya miatt "baleset" bekövetkeztekor a gyaloglókra és a kerékpározókra rendkívül súlyosan veszélyes. Vajon a Cyberbeast és a hasonló autók jelentenék útjainkon a jövőt?
Stefan Gössling: Érdemes egy pillantást vetni Amerikára, hogy megértsük ezt az autót. Az USA-ban a terepjárók, pick upok és SUV-k száma évek óta állandóan nő. Ezek nem egyszerűen csak nagy autók, hanem egyfajta belső attitűdöt jelképeznek. Az emberek azért járnak nagy autókkal, mert félnek. Meg akarják védeni magukat.
Mit ért pontosan ez alatt? Az emberek a túlméretes autókkal a közúti szerencsétlenségektől akarják magukat jobban védeni, vagy az esetleges környezeti katasztrófák elől menekülnének, mely utóbbiakra prezentációjában Elon Musk is célzott?
Stefan Gössling: Mindkét szempont szerepet játszik, de maradjunk egyelőre Amerikában. Ott szinte naponta találkozni ámokfutókkal. 2022-ben 17 686-an haltak meg és 34 000-en sérültek meg lőfegyverek használata miatt. Az USA-ban az emberek az állandó fenyegetettség érzésével élnek. Ehhez járul, hogy Donald Trump elnöksége óta extrém populista és polarizáló viták osztják meg a társadalmat. Neves politológusok, köztük Barbara F. Walter und Christopher Sebastian Parkery, figyelmeztetnek rá, hogy az ország polgárháborúba sodródhat. Ez sokak számára ijesztő. Ez a félelem az utakon a nagyobb autók formájában köszön vissza.
Az autó tehát afféle védőpajzsként funkcionál?
Stefan Gössling: Igen. A SUV-k de a pick-up-ok is egyre jobban hasonlítanak a katonai járművekre. A Cyberbeastet ilyenként is árusítják. Minden ütközésből nyertesen kerül ki, sőt lőhetnek is rá anélkül, hogy a benne ülőknek haja szála görbülne. Az USA vidéki területein nem ritka, hogy az autókban még fegyvertartó is van. Az autó nem csak védőpajzs, hanem az utasok az autó belsejéből is védekezhetnek.
Németország útjain szintén nő az SUV-k száma. Az Unfallforscher der Versicherer (UDV) legújabb tanulmánya szerint az emberek egyre agresszívabbak a közúti közlekedésben. Lát összefüggést?
Stefan Gössling: Az UDV-tanulmány eredménye valóban riasztó. Egyre több a gyorshajtó, a büntetőfékező, a másokat leszorító, az erőszakosan tolakodó gépjárművezető. Az emberek még dühösebben és agresszívebben vezetnek, mint a előző, 2019-es tanulmány szerint. A közlekedés ilyetén állapota a köztársaság lelki állapotát tükrözi vissza. Az USA-val annyiban vonható párhuzam, hogy a politikai viták nálunk is egyre populistábbá válnak.
Konzervatív oldali politikusok félelmet szítanak a lakosságban azáltal, hogy retorikájukkal tüzelik a társadalom bevándorlás, infláció, háború, klímavédelem és a magas energiaárak miatti fenyegetettség-érzését. E félelmeket politikai számításból szítják. Az erre adott reakciót, az emberek belső visszahúzódását aztán a forgalomban tapasztaljuk: az autók dominánsabbá, vezetőik agresszívabbá válnak. Az erősebb joga érvényesül.
Az UDV-tanulmány eredményei bebizonyították, hogy különösen a legvédtelenebb úthasználók, így a gyaloglók, kerékpározók vannak nagy veszélynek kitéve. Az utakon az egymás mellett élést tehát muszáj gyorsan javítani. Kinek kell cselekednie?
Stefan Gössling: A felelősség a szövetségi kormányzaté (Bundespolitik), amely gyakran blokkolja a tartományi és önkormányzati szintet (Landes- und Kommunalpolitik). A közlekedési minisztérium jelenleg olyan struktúrákat szilárdít meg, amelyeket nem akarunk a társadalomban. A közlekedési rendszereket a legvédtelenebb úthasználókból kiindulva, nem pedig a legerősebbek szerint kell végiggondolni.
Hogy érti ezt?
Stefan Gössling: Tanulmányok, pl. a Mobilität in Deutschland mutatják, hogy a közúti forgalomban a gépjárművezetők érzik leginkább biztonságban magukat. Ez paradox, mivel ők a legfőbb okai a többi úthasználó bizonytalan érzésének. A potenciálisan kerékpározók nem mernek nyeregbe ülni, mert a belvárosban az autókkal közös úttesten kellene haladniuk. Publikálás előtt álló új tanulmányunk, a Kisiskolások a közúti közlekedésben, megerősíti, hogy a gyerekek nagyon bizonytalanul érzik magukat a forgalomban. Nagyon félnek például a zebráknál.
Dehát a zebráknál az autóvezetők kötelesek megállni, és át kell engedniük a gyerekeket!
Stefan Gössling: Pontosan. Azonban a kisiskolások a SUV-k vezetőit a gépkocsi hatalmas méretei miatt egyáltalán nem látják. Ehelyett brutális méretű hűtőrácsokat látnak, egyre agresszívabbra tervezett szemekkel (fényszórókkal). Télen a sötétben egy fenevad mered a gyerekre. Mivel a szemkontaktus lehetetlen, a zebráknál a gyerek nem tudhatják, hogy a vezető tényleg megállítja-e az autót. Ha pedig mégis megáll, át merhetnek-e kelni. Ez félelmet kelt a gyerekekben.
Ez ördögi kör: az emberek azért közlekednek nagy autóval, mert félnek a közúti forgalomtól, vagy más valamitől. Ezzel tovább rontják a közlekedés már egyébként is feszült légkörét.
Stefan Gössling: Továbbmennék egy lépéssel. Közlekedési rendszerünk félelmet és bizonytalanságot gerjeszt. Aki fél, önmagára koncentrál, a saját – úgymond – túlélésére. Saját életének védelme mások vagy a környezet rovására megy. Ezért nem figyel másokra. A SUV üzenete: eredj az utamból! A társadalmi kérdéseknek, a közérdeknek nincs már relevanciája. A közlekedési rendszer fejlődésének hajtóereje a félelem, ami még több félelemhez vezet..
De ugye nem fél és nem agresszív mindenki, aki nagy kocsit vezet?
Stefan Gössling: Kutatásunk azt mutatja, hogy vannak félő-agresszív vezetők, akik különösen problémásak a forgalomban. Ők nem tartják be a szabályokat, és igen nagy méretű és nagy teljesítményű autókkal járnak. Ellenzik a közlekedést biztonságossá tevő politikát és olyan pártokat választanak, amelyek fenn akarják tartani a status quot. Ez a csoport gyakorol befolyást a közlekedési rendszerünkre. Tanulmányunk arra is rámutat, hogy ez a csoport liberális konzervatív választókkal jellemezhető. Kirívóan nagy autókat használnak, de még nagyobbakat szeretnének.
Útjainkon tehát folyamatosan romlik a közlekedés biztonsága?
Stefan Gössling: Alapvetően igen, a vision zerotól – tehát attól, hogy senki se haljon bele a közlekedésbe – mindenképpen nagyon messze vagyunk. Én azonban elsősorban azok miatt a folyamatok miatt aggódom, amelyekről alig folytatunk vitát – ilyen az agresszivitás növekedése, az autók tömegének és motorteljesítményének növekedésében megnyilvánuló fegyverkezés, sokak egyre erősebb kötődése az autóhoz. A társadalmi rendszer rossz irányba sodródik, és mindenki csak nézi. Ismétlem, a közúti forgalom fejlődése rendkívül problémás, és ezért a politika felelős.
Mit kell megváltoztatnia a politikának ahhoz, hogy az emberek elforduljanak az SUV-ktől és hasonlóktól?
Stefan Gössling: A politikának, ahelyett, hogy fokozná, el kellene oszlatnia a félelmeket. De végképp nem kellene mellébeszélnie. A közlekedéspolitika számára – főként a városközpontokban – rengeteg lehetőség nyílik az empatikusabb mobilitás előmozdítására. Az iskolába vezető utat átalakíthatjuk úgy, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat gyalogosan, rollerrel és biciklizve is. A tempó 30 csökkenti a közlekedési módok közötti sebességkülönbséget és lehetővé teszi, hogy amikor az utak telve vannak, óránként több autó haladhasson át. Minden kerékpározó helyet szabadít föl a városban, mivel jóval kevesebb helyett foglal, mintha autózna. Tudjuk azt is, hogy az aktív emberek jobban érzik magukat a zöld városokban. A mentális és fizikális egészség javul. A közlekedési rendszereket egyszerű empatikusabbá alakítani.
Lát arra utaló jeleket az aktuális közlekedéspolitikában, hogy rövid időn belül biztonságosabban lehessen kerékpározni a városközpontokban?
Stefan Gössling: Néhány városban történnek dolgok, de biztosan nem mindegyikben. Németországban valójában sosem létezett közlekedéspolitika, hanem mindig csak iparpolitika, amely az autót és az autózást támogatta. A most hivatalban lévő közlekedési miniszterrel a helyzet csak rosszabb lett. Ezt a személyes preferencia politikájának nevezem, ennek már semmi köze a tudományos ismeretek értelmében vett közlekedéspolitikához. Az önkormányzatok nagy területeken összefüggő tempó 30-at szeretnének, de nem vezethetik be. Mindenki örül a kerékpározóknak, mert csökkentik a dugókat, így az autóknak kevésbé kényszerülnek araszolásra, ám mégsem kapnak többet néhány, az útra fölfestett vörös sávnál. Az emberek csak akkor kerékpároznak, ha azt biztonságosnak érzik, ezért minden városban saját hálózatra van szükség a kerékpározók és a gyaloglók számára. A városoknak sokkal nagyobb léptékben kell gondolkodniuk.
Párizsban Anne Hidalgo polgármester éppen most kezdeményezett vitát a SUV-k és a nagy elektromos autók városközponti parkolási díjának mértékéről. Mindenfelé a városban a februári szavazásra figyelmeztető plakátokat látni. Elképzelhető ilyesmi Németországban is?
Stefan Gössling: Anne Hidalgo épp a megfelelő időpontban vetette föl a kérdést. A franciák inkább kisebb autókkal járnak, arrafelé a SUV-k még nem annyira elterjedtek, mint Németországban. Ők még nem értek el a lélektani fordulóponthoz. Ezt arra a viselkedésre értem, amely már nem visszafordítható. Az SUV-re vonatkoztatva: ha a lakosság többsége SUV-vel közlekedik, a kis autót használók a forgalmat már csak alulról élik meg. Legközelebb aztán ők is SUV-t vásárolnak. Napjainkban Németországban a legnagyobb autóknál évi 25%-os növekedési rátát tapasztalunk. Közeledünk a lélektani fordulóponthoz. Kívánom a franciáknak, hogy járjanak sikerrel, Németországot tekintve viszont vannak kétségeim.
De elképzelhető ilyen vita Németországban is?
Stefan Gössling: Néha még meg is előzzük a világ többi részét. Vegyük például a freiburgi lépcsős parkolási díjakat. Minél nagyobb az autó, annál drágább a lakossági parkolási igazolvány, a legborsosabb díj a SUV-kra 480 EUR/év. A rendszert 2022-ben vezették be és kitűnően működött. Aztán az FDP egyik politikusa pert indított a differenciálás ellen, és a Bundesverwaltungsgericht ítélete neki adott igazat. A differenciálás módja ezért változik. Azonban a parkolásról szóló vita már régóta időszerű, ezért is jó, hogy Anne Hidalgo belevágott. Minden nap tapasztaljuk a városközpontokban, hogy ahol korábban tíz autó tudott parkolni, már csak nyolc fér el. Az lenne a logikus, hogy a nagyobb autókat használók többet fizessenek a nagyobb helyfoglalásért.
Vissza a Cyberbeasthez. Németországban még nincs típusengedélye. Mennyire valószínű, hogy megkapja, ha Elon Musk módosításokat végez rajta?
Stefan Gössling: Egyetlen felelősen gondolkodó ember sem engedné Németország útjaira a három tonnás, 845 LE-s katonai járművet, amely néhány másodperc alatt gyorsul nulláról százra. Ez a közlekedéspolitikai és a társadalmi alkalmatlanság nyilvános beismerése lenne. De a Cyberbeast már megtalálható a Tesla németországi honlapján. Úgy gondolom, hogy a közlekedők nagyon széles többsége azt szeretné, ha abbamaradna a fegyverkezés a forgalomban. Több racionalitásra van szükség a közlekedéspolitikában. Sok mindennek meg kell változnia, és tabuknak kell ledőlniük. Ez minden párt feladata, de különösen a közlekedési minisztériumé.