Gyászol a Kerékpáros Miskolc Egyesület

Amikor 2011-ben megalapítottuk az egyesületet, igyekeztünk mindenre gondolni. Nem sikerült. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar múlttá lesz a jelen és semmivé foszlik a gondosan tervezett jövő.
Amikor most május 28-án a közgyűlésünkön újraválasztottuk Sasvári Gyulát a felügyelőbizottságba, nem gondoltuk, hogy alig telik el egy hét, és már nem találkozhatunk vele többé.

Általában könnyen születnek a posztok erre a honlapra.
Ezt most megírni nagyon nehéz.
Tudtuk persze, hogy Gyula (aki 2014-től tartozott közénk) mindig keményen küzdött, de mindig ötletekkel, gondolatokkal, tervekkel volt tele, mindig előre nézett, a személyével valahogy összeegyeztethetetlennek tűnt az elmúlás.
Pedig nem csupán a mi egyesületünkben volt tevékeny: úgy tudjuk, sokat dolgozott a mozgássérültek egyesületében, ott szerzett tapasztalataival a KME-t is segítette.

Lételeme volt a sport.
Rengeteget edzett, dolgozott azon, hogy sikereit elérje.
Méterről méterre, napról napra nőtt az a távolság, amit a kézi hajtású, apukájával közösen épített handbike-jával meg tudott tenni. Ahol és amilyen versenyen tudott, rajthoz állt és célba ért. Sasó -- ahogy sokan ismerték -- példaképe volt mindenkinek. Nekünk is. Kitartását, erejét mi sem bizonyítja jobban annál, hogy maratonokat tekert le -- sokszor emberfeletti küzdelmet vívva a méterekkel. Megszámlálhatatlan azon kilométerek száma, ami handbike-jában van.
Két éve egy sikeres pályázat keretében megvalósulhatott Gyuszi álma: egy kifejezetten rá méretezett, kézi hajtású futószéket gyártottak neki, amivel további sikereket ért el a SUHANJ! alapítvány színeiben. Biztosan tudjuk, hogy ő most is teker, csak sajnos már nem köztünk, nem velünk.

Rá gondolunk most, őrizzük meg örökre emlékét.
Isten Veled Gyula!