Bár az osztrák KRESZ sok pontja még mindig a gépjárműveket részesíti előnyben Ausztriában is, de Bécsben már számos olyan intézkedést hoztak, amivel elősegítik a kerékpáros közlekedést és csökkentik a gépjárműforgalmat. Egy érdekes cikket találtunk a Der Standardban Martin Blum, Bécs Kerékpárközlekedési megbízottjának tollából.
Változik a hierarchia a közúti forgalomban
Martin Blum, Bécs kerékpárközlekedési megbízottja válaszol egy nyílt levélre és nemzetközi összehasonlítást hoz példaként a közlekedési szabályok eltérő megközelítéseire. (2014. szeptember 12.)
Florent Marciacq nyílt levélben fordul hozzám, úgy gondolja, hogy a közúti közlekedés hierarchiája nincs rendben. A gyalogosok és a kerékpárosok helyzete hátrányos. Azt kérdezi, hogy valóban nincs-e (politikai) mozgástér arra, hogy a gyalogosok és a kerékpárosok több jogot és több helyet kapjanak.
A közúti közlekedés egyértelműen az emocionálisabb ügyek közé számít. A kérdés megválaszolásakor, hogy vajon méltányosak-e a közlekedési szabályok a gyalogosokkal és a kerékpárosokkal szemben, a szakmai megközelítés segít, és az, ha túl tudunk lépni önmagunk szűk látókörén. Egyáltalán, milyen szabályok érvényesek a külföldi országokban?
Kerékpározás Ausztrián kívül
Egyirányú utcák
Az egyirányú utcák kiválóan alkalmasak az összehasonlításra. Az egyirányúsítás az utóbbi évtizedekben alapvetően éppen az autóforgalom miatt vált szükségessé. Emiatt azonban a kerékpárosok útja is meghosszabbodott és a kerékpárhasználat vonzereje csökkent. Ausztriában minden meglévő egyirányú utcát felül kell vizsgálni abból a szempontból, hogy a mindkét irányú kerékpározás megengedhető-e. Bécsben ezt folyamatosan végzik és minden évben számos egyirányú utca nyílik meg.
Mások a szabályok Belgiumban. Ott a belvárosi egyirányú utcák kerékpárral általában mindkét irányban járhatóak évek óta, ez a szabvány. Külön indokolni kell ez alóli kivételeket.
Piros lámpa
A piros lámpánál való várakozás, amelyre megintcsak leginkább a gépjárműforgalom miatt van szükség, szimbolikus értelmű a szabálykövetés terén. Ezen a téren érdekes az angol helyzet. Angliában a gyalogosoknak pirosnál is át szabad kelniük a zebrán, ilyenkor viszont az autósoknak van elsőbbségük. Ha valami történik, azért a gyalogos felelős. Párizsban most kísérleteznek azzal, hogy a kerékpárosok pirosnál jobbra kanyarodhassanak.
Említésre érdemes az úgynevezett Idaho-Stop, amelyet az azonos nevű amerikai szövetségi államban alkalmaznak. Idahoban a kerékpárosok számára a STOP-tábla jelentése elsőbbségadás kötelező, nem szükséges tehát a megállás. A piros lámpa jelentése a STOP-tábláénak felel meg, rövid megállás után tehát tovább szabad tekerni.
Alkoholfogyasztás
Míg az alkohol-határérték Európában gépjárművezetők számára nagyrészt egybecsengően 0,5 ezrelék, ez a kerékpáros közlekedésben másképp van. Nagy-Britanniában és Dániában gyakorlatilag nem létezik határérték, Németországban ez 1,6 ezrelék. Ausztriában egyébként 0,8 ezrelék.
A szabályok betartása
A nemzetközi összehasonlítás tehát azt mutatja: van lehetőség arra, hogy a gyalogosok és a kerékpárosok több jogot kapjanak. Hogy milyen szabályozásnak van értelme, az végső soron közlekedési kultúra kérdése is. Azokban a skandináv országokban, ahol jellemzően nagyobb a közlekedésben a kerékpárosok részaránya, jelentősen nagyobb a hajlandóság a piros lámpánál való megállásra, mint Ausztriában. A mindenkor érvényes szabályok közlekedők általi betartását azonban fontos előfeltételnek tartom ahhoz, hogy megbízhassunk egymásban és a rendszer összességében biztonságos legyen.
A büntetések mértéke ügyében azonban nem Bécs város politikusai, hanem a szövetségi állam illetékes. A büntetéseket a KRESZ és a rendőrség határozza meg. A bécsi Mobilitatsagentur Kerékpáros ABC-ben foglalta össze azokat a szabályokat, melyeket a kerékpárosoknak ismerniük kell.
Találkozási zóna
A civil szervezetek és a szakemberek erőfeszítéseinek köszönhetően az utóbbi években pozitív változás tapasztalható a kerékpározás és a gyaloglás terén. Bevezették a találkozási zónát, jogszabályba iktatták a kerékpáros utcát, és mostmár a kerékpárút-használati kötelezettség feloldása is lehetséges. A találkozási zóna terén Ausztria Európa éllovasai között van. Ezeken felül még számos, szakértők által is támogatott lehetőség kínálkozik a helyzet javítására, ilyen például a kerékpárosokra vonatkozó különleges elsőbbségi szabályok eltörlése. A kerékpárforgalmi létesítmények elhagyására vonatkozó elsőbbségadási kötelezettség jelenleg minden más elsőbbségi szabályt érvénytelenít, amit csak kevesen tudnak.
Az, hogy megvalósul-e a közlekedésben egy másfajta hierarchia, olyan, amilyet Florent Marciacq szeretne, még nyitott kérdés. A fennálló szabályok Ausztriában is nagyobb mozgásteret tennének lehetővé. Bécs város fejlesztési tervében mindenesetre cél, hogy 2025-re a bécsiek utazásaik alig több mint 20 százalékát tegyék csak meg autóval. 2013-ban ez 28 százalék volt. E cél elérése érdekében szükség lesz az utcák felületének a kerékpárosok, gyalogosok és a közösségi közlekedés érdekében történő újrafelosztására is. Mit jelent ez? Találkozási zónákat, kerékpárutakat, villamospályákat néhány forgalmi sáv és parkolóhelyek helyett. Koppenhága évi két százalékkal csökkenti a parkolóhelyek számát. Azonban a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon elvén álló intézkedések nem lesznek elegendőek a cél elérésére.
Martin Blum, egykori bringás futár és az Osztrák Közlekedési Klub közlekedéspolitikai osztályának vezetője, 2011 óta Bécs város kerékpárközlekedési megbízottja
Több szabadság és tér a kerékpárosoknak
Florent Marciacq nyílt levele Martin Blumhoz, Bécs város kerékpárközlekedési megbízottjához (2014. szeptember 5.)
Az elmúlt öt évben két bírságot is kaptam a KRESZ megsértése miatt. Mindkettőt azért, mert egyirányú utcába behajtottam kerékpárral forgalommal szemben.
Azóta rájöttem, hogy valami nem stimmel a három fő - gyalogos, kerékpáros és autós - közlekedési mód jogszabályi és rendőrségi kezelésével.
Mert az erősebb élvez elsőbbséget - a gépjármű sofőrje a kerékpárral közlekedővel szemben, a kerékpárt vezető pedig a gyalogossal szemben.
Az első, néhány évvel ezelőtti szabálysértésemnél megtudtam, hogy a KRESZ szerint jobb (vagy olcsóbb) a járdán kerékpározni, mint egyirányú utcában.
A büntetés kevesebb, ha a gyalogos felületen történik a szabálysértés (feltéve, hogy nem veszélyeztetem a gyalogosokat). És magasabb, ha a kerékpáros sajátmagát veszélyezteti (azáltal, hogy az egyirányú utcában forgalomban szemben közlekedik), vagy ha az gépjárműforgalom számára fenntartott területen történik
A második szabálysértésemkor megtudtam, hogy a KRESZ elsősorban gépjárművekre lett kitalálva, és mégis vakon alkalmazzák kerékpárvezetőkre is, mintha a kerékpár ugyanolyan veszélyes lenne, mint egy autó.
Autóvezetők és kerékpárral közlekedők számára egyforma magasak a bírságok. Ez eléggé abszurd, ha figyelembe vesszük, hogy a szankciónak tükröznie kellene a gépjármű és a kerékpár relatív kockázatát.
Kerékpárosként fizetendő bírságok Ausztriában ma:
• 50 euró, ha valaki a városközpontban behajt forgalommal szemben egy egyirányú utcában (nem számít, hogy milyen gyorsan vagy lassan);
• 70 euró, ha jobbra kanyarodsz piros lámpánál, és
• több száz vagy akár több ezer euró, ha a vezető alkoholt ivott
Ez teljesen aránytalan: egy kerékpárt vezető, aki egy egyirányú utcába forgalommal szemben behajt, piros lámpánál jobbra kanyarodik vagy egy picit spiccesen teker, nem olyan veszélyes, mint egy autó! A KRESZ-nek mindig a forgalom leggyengébb láncszemének kellene prioritást adnia. A KRESZ büntetéskatalógusa nem ezt az elvet támogatja. A gyalogosok mobilitásának az a korlátozása például, amikor az utak helyett a járdán vezetik a kerékpárutat, kitér a probléma elől.
Ellenkezőleg, amire szükség van, az a jogok modern hierarchiája, amivel a legsebezhetőbb nagyobb szabadságot, több teret és a biztonságot kap, valamint a legveszélyesebb (vagyis gépjármű) jogait és kötelezettségeit a város arányosan korlátozza/tágítja.
Nincs politikai tér inkább arra, hogyan hajtsák végre ezt az elképzelést? Vagy az elképzeléseim egy másik világban léteznek?
Florent Marciacq bécsi politológus
A fordítás a Magyar Kerékpárosklub és a Kerékpáros Miskolc Egyesület együttműködésében készült. Fordították: Dormán Emese, Kunhalmi Zoltán