Városaink egyre tragikusabban fulladnak bele a kezelhetetlenné duzzadó autócunamiba. Egyre többen és többen választják napi munkábajárásra, ügyintézésre az autót, nagyságrenddel több felületet igénybe véve, súlyosan szennyezve a környezetet, az önmaguk által generált dugókban nem kímélve egymás idejét és idegrendszerét.
Persze nem véletlenül jutottunk a fenntarthatatlanság eme zsákutcájába. Az autóipari lobbi sok évtizede folytatja vágykeltő marketingjét, és sikerült elérniük, hogy a gazdasági és a társadalmi feltételrendszer minden szempontból az egyéni autóhasználatot támogassa. A vezető beosztásban dolgozók számára természetessé vált a cégautó, nemcsak a gépkocsiért, de annak fenntartásáért és még az üzemanyagért sem kell fizetniük. (Valakinek persze kell fizetnie: fizeti tehát az egész társadalom, azok is, akik egyáltalán nem autóval közlekednek – hiszen beépül az árakba.) Azon tömegek számára pedig, akik nem kapnak cégautót, a megtett kilométerek alapján adható támogatás.
Ezek, és sok más tényező, így például a városok közlekedési hálózatának kialakítása, a forgalomszabályozás, stb. miatt ma a társadalmilag hasznos, fenntartható közlekedési módok, a közösségi közlekedés és a különféle mikromobilitási eszközök használata súlyos versenyhátrányban van a hasznai mellett súlyos környezeti, egészségi és társadalmi károkat okozó tömeges egyéni autóhasználattal szemben.
E versenyhátrány lefaragásának egyik – önmagában nem elegendő, mégis nagyon fontos – eszköze két, január elsején hatályba lépett jogszabálymódosítás.
A JOGSZABÁLYI HÁTTÉR
Az új lehetőség jogi alapját a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. mellékletében találod meg.
Idézet a mellékletből:
"8. A nem pénzben kapott juttatások közül adómentes:
...
8.44. kifizető által biztosított – kizárólag emberi erővel hajtott vagy legfeljebb 300 W teljesítményű elektromos motorral segített – kerékpár magáncélú használata."
Szintén fontos a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása.
A 3. melléklet B) része [A 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:] új ponttal egészült ki:
„9. az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, a Tbj. 4. § 17. pontja szerinti saját jogú nyugdíjas, valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére bármely módon biztosított – kizárólag emberi erővel hajtott vagy legfeljebb 300 W teljesítményű elektromos motorral segített – kerékpár vásárlása, átadása, használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is);”
Most összefoglaljuk, hogy mit jelent ez a gyakorlatban a munkavállaló és mit a munkaadó számára.
1. A munkavállalói előnyök
A munkavállaló egyetlen fillér kiadása nélkül használhat olyan járművet, mellyel gyors, környezettudatos módon oldhatja meg napi közlekedését.
Ez a jármű akár hagyományos, akár elektromos rásegítésű kerékpár is lehet (de csak kerékpár, tehát 300 W motorteljesítményig).
A kerékpár nem lehet a munkavállaló tulajdonában, azt csak használatra kaphatja a cégétől. Ez első pillantásra hátránynak tűnhet, de hozzátesszük, hogy a kerékpár üzemeltetésére, javítására, alkatrészeire fordított pénzt a munkáltató költségként elszámolhatja. Így várhatóan lesznek olyan cégek, amelyek ezeket a költségeket is átvállalják munkatársaiktól.
Hasznos tudni, hogy a céges kerékpárt a munkavállaló a jogszabály alapján nemcsak munkába járáshoz, hanem szabadidejében, szabadidős célra is használhatja, sőt, családtagjai használhatják – föltéve, hogy a munkaadó nem korlátozza a szabad felhasználhatóságot, hiszen erre, mivel a kerékpár a munkaadó tulajdona, joga van.
2. A munkaadói előnyök
A társasági adóról szóló törvény módosításánek eredményeként a kerékpár beszerzése és üzemeltetése érdekében fölmerült költségek a vállalkozás érdekében fölmerült költségként számolhatók el. Így tehát a céges kerékpárok költségei leírhatók a társasági adóból.
Az adómentes kerékpárhasználatot a munkaadó KKKR szolgáltatás (közbringa rendszer) segítségével is biztosíthatja. Ennek feltétele, hogy a közbringához kapcsolódó számlának a kifizető (munkáltató) nevére kell szólnia.
A munkába kerékpárral járók növekvő aránya enyhíti a gépjárműparkolási gondokat, javítja a munkahelyi légkört. A rendszeres mozgás eredményeképp javul a kerékpározó munkavállalók egészségi és mentális állapota, hatékonyabbak a munkavégzésben és kevesebb táppénzes órára esnek ki.
3. Amire még érdemes figyelni
Nem alkalmazható az új lehetőség kerékpárnak nem minősülő mikromobilitási eszköz megvásárlására és fenntartására, ilyen pl. a roller, vagy e-roller.
Nem minősül adómentes juttatásnak, ha a munkavállaló saját nevén bérli a kerékpárt, és a munkaadó a bérleti díjat meg kívánja számára téríteni.
A munkavállalók számára használatba adásra vásárolt kerékpárok áfáját csak olyan arányban lehet levonni, amilyen arányban a kerékpárt a gazdasági tevékenységre használják. A munkába járás nem minősül ilyennek. Ha például egy kerékpárt a munkavállaló 80%-ban saját célra (munkába járásra, kirándulásra, stb.) használ, 20%-ban pedig a cége érdekében közlekedik vele (pl. üzleti levelet kézbesít, tárgyalásra megy, stb.), akkor a kerékpár áfájából csak az arányos rész vonható le.
Ha a munkaadó a kerékpárt térítés nélkül a munkavállaló tulajdonába adja, a munkavállalónak adóköteles jövedelme keletkezik, amely után a munkavállalónak személyi jövedelemadót kell fizetnie. Ha pedig a munkaadó korábban levonta a kerékpár áfáját, akkor neki az ingyenes átadáskor áfafizetési kötelezettsége keletkezik. Látható, hogy ez egyik fél számára sem előnyös.
Az európai kerékpárpiacon komoly áruhiány van, ezért érdemes az új lehetőségen mielőbb elgondolkodni és gyorsan dönteni, mert a várhatóan tovább növekvő vásárlói igények kielégítése szinte biztosan akadályokba fog ütközni.