Péter kollégám még júliusban vágott neki párjával a több, mint 500 kilométeres (tekergéssel több, mint 600) útnak. Ennek a Miskolcról induló és a Balaton érintésével Bajára érkező utazásnak az élménybeszámolóját olvashatjátok alább. Köszönjük Péternek a beszámolót és a képeket -- és hogy mindezek megjelenéséhez engedélyt adott!
Minden különösebb teljesítmény kényszer nélkül indultunk, talán a Balatonra, esetleg Szegedre. Biztos célpont egyedül a halászlé volt. Tokaj óta kaptunk rá nagyon. Oda tekerni is egy kellemes, pihentető, stressztől mentes élmény: sík, van közte tiszai átkelés, sok a gát, a gólya és a csend.
Talán mégis volt néhány szempont. Betti kifejezetten szerette volna, ha Miskolcról, a ház kapujától indulunk, és onnan érünk le valahová. Semmi "vonattal Kövesdig" vagy hasonló. Szerintem jó ötlet, van ebben így egy kis önállóság. Kicsit olyan, mintha készülnél a Palkó egyedül a világonra, csak épp egy olyan változatban, amikor te maradtál a bicikliddel, a szerelmed pedig a Balatonon vár kétségbeesetten, mert elfogyott a hala, vagy valami. Olyan megnyugtató, hogy viszonylag messzinek (rosszul) megszokott helyre saját erőből is el tudsz jutni. Mert kiderül, hogy nincs is olyan messze. És mert valójában többre vagy képes, mint amit a lusta hétköznapokban kihozol magadból. Szóval ez is nyugtázva: ha Betti a Balatonon ragad (vagy Baján), akár bringával is megmenthető, viszonylag rövid idő alatt (ahogy elnézem ultramaratonista ismerőseim egyébként futva is, de azt még ki kell próbálni egyszerű halandóként is megy-e).
Fontos volt az is, hogy olyan irányba menjünk, amerre még nem jártunk azelőtt. Az Északi-középhegységben már nem sok ilyen rész van, de méltatlanul háttérbe szorult életünkben Kecskemét és környéke, az Alföld. Eléggé el is tunyultunk az utóbbi néhány évben, ezért jól is jött egy kis domborzati rásegítés, pontosabban nemakadályozás. Részben igazunk volt, részben kevésbé. Bár a terep szép sík, az erdőben mégis kevesebbet fúj szembeszél. A közvélekedés a biciklizésről és a szembeszélről pedig nem egészen indokolatlan. A Tisza menti szakaszon tulajdonképpen végig erős szembeszéllel kellett kínlódnunk. Na nem mintha sajnáltatni szeretném magunkat, de azért fontos megemlíteni, hogy sok szépsége mellett tele van azért szenvedéssel is egy hasonló út. Kínlódás. De ez csak emeli a végén a dolgot. Túlsúlyban vannak mostanában a kényelmünket szolgáló eszközök és igények. Nem elég, hogy jó az idei búzatermés, a TESCO legyen még közel is. Nem elég, hogy autó gurul alattunk, legyen benne elektromos ablakemelő. Nem elég, hogy tiszták vagyunk, legyünk szépek is. Ezek fontosak és jók, reméljük, fejlődünk. Valahova. Viszont ezek eltávolítják az ember valós énjétől is, képességeitől és a nyers élvezettől. Főleg a képességeitől. Senki ne higgye, hogy nem tudná ugyanezt a távot letekerni. Semmiség az egész, a test egy kiszolgáltatott élőlény, nevelhető, formálható, kondicionálható. 40 százalék edzés, 60 százalék koncentráció. Talán hasonlóak az arányok.
Az alföldi városokon áttekerés nagyon jó választásnak bizonyult. Szolnok barátságos, Kecskemét csodás, a Tisza-tavat pedig mindenki ismeri. Köztük pedig gát-gát-gát, vagy jó aszfalt, iszonyatosan kevés fogalommal. A videóban van pár kamion, de az egész úton majdnem annyit láttunk összesen. Ez a rész kicsit félre is vezető, mert azon a kellemetlen 10 km-es szakaszon készült, amiből 5-öt inkább stoppal tettünk meg a saját testi épségünkre való tekintettel. Köszönet érte a minket az utolsó utáni pillanatban felvevő kedves autósnak. Dunaújváros előtt, a Dunán inneni részen történtek ezek. Tanulságként levontuk, hogy
- a Dunán átkelni nem is olyan egyszerű, ha nem Pesten vagy;
- hinni lehet a kompot jelölő, de áthúzott tábláknak;
- minimális tervezés azért mégiscsak szükséges.
Tervezni ugyanis tényleg minden nap este terveztünk útvonalat. Volt már kellemetlen hajtáskényszer-élményünk előre pontosan elhatározott, rosszul belőtt útvonal és időrend miatt. Ezt most úgy skippeltük, hogy csak az útba ejteni kívánt nagy városok voltak kiszemelve, a többi ahogy sikerül módjára. Ezt támogatták előre le nem foglalt szállások, így bárhol, ahol szimpatikus volt, vagy elegünk megállhattunk. Mindez semmit nem vett el a teljesítményből: mentünk napi 70-et, 110, de 160-at is. Ami a szállásokat illeti, kifejezetten ajánlom ezt a módszert itthon. Egyrészt lehet válogatni, másrészt nem képek alapján lehet válogatni, hanem élőben, harmadrészt jobb pozícióból indul a hátrányosan kerékpárral érkező vendég. Rendszerint hirtelen lett hová pakolni őket, ha maradunk. Sajnos nem fényképeztem le, de csillagos hotel aulájában is éjszakáztak. Hármat is. Ehhez hozzájön még az is, hogy betérő vendégként itt-ott olcsóbb a szoba, és az ember kedvére válogathat az aktuálisan műszakban lévő recepciósok között is. Magyarországon, tapasztalataink szerint nincs olyan, hogy nincs sehol még legalább egy üres szoba. A Bajai Halfőző Fesztivál éjszakáján minden szállásadó azt mondta például: kizárt, ma már sehol nem lesz szoba, legfeljebb jövőre. Aztán mégis volt. Egy koli, de volt. A lehetetlen közepén.
Legnagyobb élmény a Siófokról Bajára vezető út. Ezen belül is a Simontornya-Szekszárd-Baja szakasz. Néhány milliárdból épült összekötő út és egy szép, hosszú gát, amin csodás tekerni. Birkák, rendezett fű, hidak, folyó, tavak, szúnyogok. Minden, ami ahhoz kell, hogy gyönyörködj, de haladj is.
Bátran ajánlom az útvonal 85 százalékát családosoknak a csendes utak miatt, országútisoknak a jó aszfalt miatt, montisoknak az országútis élmény miatt. Sátrat csak az elszántak cipeljenek, mert könnyű olcsón jó szállást találni. Vinni kell imbuszt, kést és egy tekercs szigetelőszalagot. Viszont a legfontosabb hozzávalót Supertramp fogalmazta meg az útra keléshez: "Happiness only real when shared". Hajrá.
Végül néhány technikai jellegű adat. A városnézéssel, bolyongással együtt 610 km-t mi 5 szakaszra bontva tettük meg, kora este indultunk Miskolcról Poroszlóra:
- Miskolc-Poroszló (~70km)
- Poroszló- Szolnok (~80km)
- Szolnok-Kecskemét (~60 km)
- Kecskemét-Sárbogárd (~120 km)
- Sárbogárd-Siófok (~60 km)
- Siófok-Baja (~160 km)
Képgaléria
[gallery link="file" ids="2686,2687,2688,2689,2690,2685,2684,2682,2680,2678,2675"]
Kedvcsináló videó
Írta, videózta, részben fotografálta: Polhodzik Péter. Köszönjük!