Becslések szerint Tokióban az emberek az összes utazás 14-16%-át kerékpárral teszik meg, azaz ekkora a kerékpár részesedése a város közlekedési munkamegosztásából. Miskolcon ugyanez az érték 5%. Az összehasonlítás akkor válik igazán érdekessé, ha hozzátesszük: a 13,5 millió lakosú Tokió nyomvonalas kerékpárforgalmi létesítményeinek hossza mindössze mintegy 8,7 km, tehát a kerékpárforgalmi hálózatuk jelentősen kisebb, mint a miskolci. A Streetfilms most utánézett, mi lehet az oka a komoly kerékpáros részaránynak -- hiszen mivel ez a legtöbb amerikai nagyvárosét is meghaladja, számukra ugyanúgy érdekes, mint nekünk.
[note]
Tokió és Miskolc összehasonlítása
A város területe négyzetkilométerben:
Tokió 2188
Miskolc 237
Lakosok száma, fő:
Tokió 13,5 millió
Miskolc 159 ezer
A kerékpárforgalmi hálózat hossza kilométerben:
Tokió 8,7
Miskolc 15
A kerékpár részaránya a város közlekedésében:
Tokió 15%
Miskolc 5%
[/note]
Tokió területe egy, lakossága két nagyságrenddel nagyobb Miskolcénál.
Tokió kerékpárforgalmi hálózata feleakkora hosszúságú, mint a miskolci, a közlekedési munkamegosztásban a kerékpározók részesedése mégis háromszor akkora, mint Miskolcon.
Vajon mi lehet a magyarázat?
Nos, a Streetfilms filmjét készítő Joe Baur -- Byron Kiddel, a Tokyo by bike bloggerével, helyi bringásokkal, kerékpáros érdekvédőkkel beszélgetve -- így látja a fő okokat, hogy miért népszerű Tokióban bringázni:
- Tokió városrészei kompakt szerkezetűek, gyakran valamilyen közösségi közlekedési csomópont (pl. pályaudvar) köré szerveződnek, ahonnan rövid gyaloglással vagy biciklizéssel szinte bármilyen üzlet, kereskedelmi létesítmény, orvos könnyen elérhető,
- a gépjárműparkolás rendkívül drága (ami azt illeti, még taxival utazni is jobban megéri),
- hála a város kiterjedt és fejlett közösségi közlekedési rendszerének, Tokióban egyáltalán nem létszükséglet, hogy autót tartson az ember,
- a gyerekek Japánban sokkal függetlenebbek, mint Amerikában, és a bicikli elérhető opció a fiatalok számára, akik még nem tudnak autót vezetni.
És akkor még ott van a gámán szellem, amelyről Clarence Eckerson Jr. ezt mondja:
"Legalább egy dolog van, amit világ többi részén is átvehetnének a kerékpározók a tokióiaktól. Ez a gámán szellem. Szó szerint azt jelenti, hogy elviselni. A tokiói kerékpározásra alkalmazva a kifejezés arra utal, hogy mindenki tekintettel van a másikra."
[note]
Gámán: türelem, tolerancia és kitartás
Akit érdekel a zen-buddhizmusból eredő kifejezés magyarázata, angolul itt, magyarul pedig például itt találja.
[/note]
A japánoknak általában véve is erős a közösségi kultúrájuk. De amikor a városi kerékpározásról van szó, működésbe lép a tolerancia önmagát kiteljesítő ciklusa: minél többen bicikliznek, annál több ember válik fogékonnyá a kerékpározók igényei iránt.
Tokió utcáin nem szokatlan látvány a lakatolatlan bringa.
És amíg a járdán biciklizés a nyugati városokban tabu, addig Tokióban teljesen megszokott.
Pedig a gyalogosok biztonsága szempontjából ez a gyakorlat egyáltalán nem jó. Azonban a kerékpárosok szemszögéből valahol érthető, a kerékpáros infrastruktúra hiánya miatt. A kereskedők viszont elégedettek vele, mert a járdán kerékpározók jó vevők.
Baur megjegyzi, hogy a kerékpárforgalmi hálózat szegényességének egyik oka, hogy a kerületek felelősek érte, és nem a város.
Annak, hogy az egyáltalán nem kerékpárosbarát várostervezés ellenére is ilyen sokan bicikliznek Tokióban, Kidd szerint végső soron a kényelem az oka.
"Az emberek nem azért bicikliznek, hogy fittek legyenek. Nem azért bicikliznek, hogy védjék a környezetet. Egyszerűen csak azért bicikliznek, mert ennek van értelme. Ez a legjobb módja a városban való közlekedésnek" -- jelenti ki Byron Kidd kerékpáros blogger.
Mindent nem írtunk le, szóval azért nézzétek meg a filmet:
https://vimeo.com/157120644
(Fordítás a Citylab posztjának felhasználásával: Szászfai Ákos -- köszönjük!)